Néha elábrándozok, miután beérek a munkahelyemre, és az e-mailek, határidők és review-k végtelen áradata fogad, hogy mi lenne, ha..
Ha el lehetne húzni valahová, a világ végére, vagy talán még azon is túl, leszarni ezt az egész mókuskereket, birkákat tartani (itt a négylábúakra gondolok), és egész nap azt lesni, hogy a birkák elkocognak jobbra, majd egy fél nap elteltével balra, vagy valami ilyesmi. Ahogy egy városi aszfaltszökevény elképzeli a vidéki idillt.
fotó: Dominik Schaden
A passport.blog elköltözött, a bejegyzést az új felületen, itt tudja továbbolvasni.