a furat ma, fotó: Юрий Мачкасов

Kölyökkoromban imádtam Verne könyveit, Dékány András műveivel egyetemben faltam őket, és töretlenül hittem, hogy ágyúlövedékben el lehet jutni a Holdra, illetve van egy rejtett út, valahol Izlandon, a Snæfell-len keresztül a Föld középpontja felé. Aztán időközben felnőttem, a dolgok és ezek a gyerekkori élmények is – szerintem – a helyükre kerültem, de hogy mi lehet a mélyben, mélyen a talpunk alatt, azért mindmáig izgat.

Nyilván vannak komoly téziseink a Föld szerkezeti felépítéséről, és sokan próbálkoztak már ezeknek a feltevéseknek az alátámasztásával, illetve megcáfolásával is. Kutatók már több ízben próbáltak nagy mélységekbe lefúrni, megtudni, hogy mi van odalenn, de egy tucat kilométernél mélyebbre még nem jutottak soha.

Az egyik ilyen, talán leghíresebb kuatófúrás a szupermély fúrás a Kola-félszigeten, oroszul Кольская сверхглубокая скважина (СГ-3) , angolul Kola Superdeep Borehole (KSDB). Ezt a projektet még a szovjet időkben végezték a Kola félszigeten, a furat mélyítését 1970-ben kezdték el, és több újrakezdés után 1989-ben hagytak fel vele végleg. Voltaképpen nem is egy, hanem négy mélyfúrást végeztek itt, a hármas számú főfurat mélyítését 12.226 méter mélységben adták fel.

A fúrás helyszíne még fénykorában, Ikaruszokkal. Fotó: acoustpol.narod.ru

A passport.blog elköltözött, a bejegyzést az új felületen, itt tudja továbbolvasni.