Passport

Történetek határtalanul.

A Kaktusz-kupola

2017. szeptember 15. 15:39 - Vámos Sándor

cactus01.png

Pedig az UFO-k itt élnek köztünk, és a lapos Föld szegélyén, egy elhagyatott sziget még elhagyatottabb sarkában bázist létesítettek, amit a NASA, meg a világ összes kormánya megpróbál eltitkolni előlünk, de most lebuktak!!!

Ok, irónia kikapcsolva, meg a blog műfaját sem kívánom "megreformálni", de mégis, mi lehet ez a titokzatos, szabályos kör alapterületű betonlétesítmény a Runit-sziget sarkában?

Ráadásul ha gépen fölébe szállunk google.maps-en megtaláljuk, térkép e táj, az sem nyújt túl sok segítséget. A létesítmény innen nézve is hatalmas, de teljesen elhagyatott, mint az egész Enewetak Atoll.

Ez azért már több mint gyanús, hogy a Marshall szigetektől egy ugrásnyira található tengeri paradicsom ilyen kihalt, mármint-hogy „embermentes” képet nyújtson. Nagyon árulkodó jel, hogy a betonkolosszust a google „katonai támaszpont” címkével illeti, és hasonló méretű, kör alakú bemélyedések sűrűn csipkézik az atoll partvonalát, illetve az azt övező tenger mélyét.

 Igen, ismét az egyik atomnagyhatalom, konkrétan az USA rejtőzik a kép hátterében, ők nevezték ki az atollt, még az 50-es években az atomtesztjeik egyik helyszínévé. Hasonlóan, ahogy a szovjetek rátették a kezüket a Poligonra, az amerikaiak sem sokat tötymörögtek holmi ökológiai tanulmányokkal, környezetvédelemmel, meg ilyenekkel, egyszerűen itt robbantgattak (jó távol az otthontól) és kész. Na jó, annyival azért beljebb voltak, mint a szovjetek, hogy a lakosságot legalább evakuálták, és ráadásul még a robbantások előtt.

E jól bejáratott hagyományokat Trump jelenleg is hűen követi a környezetvédelem tárgyában, de ez itt a passport.blog, itt nem politizálok, meg ez a mellékszál nagyon messzire vezetne. Térjünk vissza az ötvenes évekhez!

Az USA 1942 és 1992 között összesen 1054 nukleáris fegyvertesztet hajtott végre – hivatalosan. 1958-ban az csendes-óceáni térségben a 35 robbantásból álló sorozatnak, melynek fedőneve a "tengerészek kétszersültje" volt.  Oké, ez a fedőnév így magyarul elég hülyén hangzik, maradjunk meg inkább az angol (amerikai) eredetinél: Operation Hardtack 1, prior.

Ebben a tesztsorozatban robbantották fel „Ivy Mike”-ot is, az első hidrogénbombát, mely 500-szor volt nagyobb hatóerejű volt, mint a hirosimai kisfiú. Ez a bomba a robbantás helyszínét, az Elugelab-szigetet teljes egészében eltüntette – elpárologtatta a térképről.

A tesztsorozatról bővebben itt olvashat angolul, engem ebből a sorozatból csak egy teszt érdekelt:

A kaktusz-teszt

1958. május 5-én hajtották végre a „Cactus” tesztet, ott ahol ma a dóm áll. A 18 kilotonnás töltetet a felszínen robbantották fel, reggel negyed hétkor. A robbanás felhője tíz perc alatt elérte a 19.000 lábat (5,8 km). A sugárzás maximális értéke 440 R (kb. 4.1 Sievert) volt, 3 órával a robbanás után.

cactus02.pngA Kaktusz-kráter a robbantás után, kép forrása: Wikipedia

A robbanás következtében egy 110 méter széles és 30 méter mély, erősen radioaktív kráter maradt hátra. A kísérletsorozat lezárultával az amerikaiak hátrahagyták a borzalmas sugárzóanyag-mennyiséggel terhelt atollt, mint eb a Szaharát.

A kaktusz-teszt után

A helyi lakosság a 70-es években elkezdett visszaszivárogni a szigetekre, az amerikai kormányzat pedig ezt követően határozott úgy, hogy ideje volna mentesíteni a szigetcsoportot. 1979-ben kezdte meg a hadsereg egy speciális egysége a szennyezett talajt és törmeléket összegyűjteni a helyszínen, majd ezt az anyagot cementtel keverve lerakodták az akkor még üresen tátongó Kaktusz-kráterbe.

cactus03.pngA Kaktusz-dóm napjainkban, kép forrása: Panoramio / 野口昇明

A mentesítés befejeztével az összesen 85 ezer köbméter, 25 méter vastag betontölteléket egy betonpanelekből összeállott 46 cm vastag betonkupolával fedték le. A hatóságok 1980 óta hivatalosan is engedélyezték a lakók visszatérését a szigetekre, ahol napjainkban nagyjából ezer ember él.

A Kaktusz-kupola 2008-as felülvizsgálatakor a szakértők megállapították, hogy a 357 betonpanel közül 219 repedezett vagy sérült.

„A kupola alatt tárolt hulladék biztonságban van. A helyi lakosoknak nincs okuk az aggodalomra, számukra a lerakó nem jelent fenyegetést” – jelentette ki Terry Hamilton, a DoE megbízásában álló Lawrence Livermore National Laboratory Marshall-szigeteki programjának tudományos igazgatója. Hamilton szerint a kupola repedéseit pusztán a beton hosszú távú száradása és zsugorodása eredményezi, beavatkozásra az USA részéről nincs szükség.

cactus04.pngA Kaktusz-dóm napjainkban, kép forrása: Panoramio / 野口昇明

A helyi lakók és a környezetvédők nem osztoznak Hamilton kincstári optimizmusában. A tengerszint globális emelkedése csakúgy, mint egy, a szigetre lecsapó vihar a dóm vízszint alá kerülésével fenyeget. Az eltemetett sugárzóanyag pedig jó eséllyel – előbb vagy utóbb – elkezd majd szivárogni a széteső építményből.

És ez csak egy egykori atomrobbantási helyszín, ne legyenek illúzióink, például a franciák sem bántak kegyesebben Francia Polinéziával, sőt. Az oroszok, meg,.. róluk meg már írtam.

Ajánló

Az amerikaiak elhagyott atombombái
A Trans-Szibéria gázvezeték 1983-as robbanása
Rozsdásodó űrágyúk
A Berlinben lezuhant szovjet vadászrepülőgép története
Űrrepülőgépek az elhagyott hangárban
Az atomvonatok újra hadrendbe állnak

Sorozatok a passporton:
A világ valódi csodái
A hidegháború időszaka

Témakörök a passporton:

Deutschland

A szovjet impérium romjain
Diktatúrák
Velünk élő történelem
Tech

Az összes eddigi bejegyzés

Források

atlasobscura: Cactus Dome
state: Cactus Dome: A Concrete Cap for a Nuclear Crater
TheGuardian: This dome in the Pacific houses tons of radioactive waste – and it's leaking
amusingplanet: Runit Dome: The Radioactive Trash Can on Enewetak Atoll

komment