Passport

Történetek határtalanul.

A titokzatos hőforrások a roncstelep mögött

2015. december 16. 23:03 - Vámos Sándor

mystic1.pngfotó: Jennifer Brandel

Ha már eluntuk a félkarú rablók digitális csörömpölését és a folyton a nagy nyereményt hajtó tömeg örvénylését, kicsekkolhatunk olcsó las vegasi hotelszobánkból, és stílszerűen kibérelhetünk egy nyitott pink Cadillac Cabriót a sarki autókölcsönzőből. Jó, ha a klasszikus elvisi rózsaszín batár éppen nem vár ott ránk, akkor is egy nyitott és klíma nélküli kocsi kell, mert a sivatag úgy érdekes; a tűző napon és porban és izzadságban fürödve.

mystic4.png

A 15-ösről még Salt Lake előtt lekanyarodunk a hetvenesre, az unalmas sós tavakat meghagyhatjuk a szentfazék mormonoknak.

Néhány mérföld után, ahogy a highway is lassan maga mögött hagyja a sivatagot, átvergődünk a 118-asra, és el is érjük célunkat, a roncstelep szélén árválkodó titokzatos hőforrásokat (Mystic Hot Spring), Monroe végén. A felforrósodott és porlepte járgányunkat letámasztjuk az évtizedek óta a poros parkolóban rohadó buszok mellett, és gyalog folytatjuk utunkat térben és időben egyaránt, vissza a 70-es évek hippikorszakába.

mystic3.png

A hőforrások már pár millió éve ontják magukból a 75°C fokos, ásványi anyagokkal teli vizet. Az 1800-as évek végén a mormonok tűzték ki az első táblát az út mellé, az elhaladó vándorokat figyelmét felhívva a forrásokra. 1916-ban ez még egy felkapott hely volt, de aztán, hogy a két part között kiveszett az autós forgalom is, ez a város, no meg az egész környék is eltűnt a történelem süllyesztőjében. Talán szerencsére.

Jelenlegi tulajdonosa Mike Ginsburg, láthatóan sokat nem ad a látszatra, a csupa rózsaszín és műanyag Amerikának itt a nyomát sem nagyon látni. A parkolóban a már említett lerobbant buszok, a szállások a még szekerekkel érkező úttörők igényeihez lettek igazítva; gyalut sohasem látott deszkafalakkal, folyóvíz nélkül (minek is). Klotyó hátul, az udvar sarkában, papírt vigyél magaddal.

A források vizét kiszuperált kádakba vezetik a sáros földbe kézzel döngölt csatornákon. Esténként, napnyugtakor zenés performansszal szórakoztatják a kádakban lebzselő nagyérdeműt az úri közönség táncol.

Igénytelennek kinéző hely, és voltaképpen az is, és nagyon jól van ez így. Egy szálloda, gazdag vendégekkel és kitudja hány csillaggal az egész hely szellemét gyilkolná le.

A forró vizű kádakból csodált csillagos ég, sakálvonyítással és halk vízcsobogással a háttérben – nos ez adja a hely varázsát, nem kell ezt tőle elvenni.

mystic2.pngfotó: Sam Woolf

És igen, párhuzamba lehet állítani ezt a csodás helyet az egyszeri Egerszalókkal, ahová a szilveszteri ereszd-el-a-hajamat után kocsikáztunk el – már jórészt józanul, de még kótyagosan. Ott is csak egy fabódé volt átöltözni, a lécek alatt átsöpört a januári csontdermesztő, de aztán szenzációs érzés volt csobbanni a forró kőmedencében, azonnal ismerőssé váló vadidegenek társaságában.

Nos, ennek már oda, elmúlt már annak a világnak a dicsősége. Az élményért immár Utahba kell repülni :). 

A hely honlapja itt található.

További, hasonló bejegyzéseket  A világ valódi csodái sorozatban talál itt, a passport blogon.

Források

wimp.com: This Little-Known Spot In The Desert Is Home To One Of The Most Unique Tubs On Earth
messynessychic.com: Soaking in the Desert Bath Tubs of a Pioneer’s Hot Spring

komment