Passport

Történetek határtalanul.

A hidegháború időszaka

2016. november 11. 10:59 - Vámos Sándor

A hidegháború egy számomra rendkívül érdekes történelmi időszak. Nem, vagy csak alig volt háború a világban, ami így a legbékésebb időszakát élte. A valódi történések a kulisszák mögött zajlottak, kémek lopóztak és nukleáris fegyverek cseréltek gazdát vagy tűntek el, jól elrejtve a nagyközönség szeme elől.

Mint az igazi színházakban, miközben a színpadon a „kölcsönös elrettentés” műsora ment. A történelemkönyvekből – talán szerencsére – többnyire kimaradt ez az időszak, megtartva ezzel rejtélyességét és egyfajta furcsa varázsát, titokzatosságát.

A dannenwalde-i baleset

i_dannenwalde.png1977. augusztus 14-én egy kóbor villámcsapás hatalmas balesetet idézett elő Berlintől nem messze. A robbanássorozat nagyon sok életet követelt, és sokkal rosszabbul is végződhetett volna a máig titkolt esemény.

Tovább>>

 

Hadsereg romokból

i_ujra.pngMinden újrakezdés nehéz, és ez a megállapítás fokozottan igaz volt, amikor a rettenetes történelmi közelmúlttal rendelkező Németország ismét hadserege felépítésébe kezdett. Egyfelől szükségszerű volt, hogy egy modern államnak rendelkeznie kell megfelelő eszközökkel, hogy integritását megvédje.

Másfelől viszont szakítania kellett sötét múltjával, valamilyen (jelentős) szinten megtagadva azt. A két követelmény egymással szembement, hiszen a modern Németország egy korszerű és jól felszerelt hadsereget követelt meg.

Tovább>>

 

A Jennifer projekt

i_jennifer.pngNyilván nem lett volna túl jó ötlet, hogy a hidegháború kellős közepén a CIA vagy bármely más amerikai hárombetűs kormányügynökség saját néven futtatott volna „mentőprogramot”a szovjet tengeralattjáró kiemelésére, így erre a célra egy civil szervezetet, illetve hát a kor „vasemberét” és szupersztárját, Howard Hughes-t bízták meg az igencsak kényes feladattal.

Tovább>>

 

Az orosz szolgálatok célkeresztjében

i_celkereszt.pngBeismerik vagy sem – szinte az összes nagyobb kémszervezet rendelkezik bérgyilkos egységekkel, de a világ talán „legtermékenyebb” likvidálói a mindenkori orosz szolgálatokon belül szolgálnak.

A Szovjetunió időszakában a KGB 13. „különleges feladatok” osztályára hárultak ezek a feladatok. Akkoriban a részleg két külön laboratóriummal is rendelkezett, az egyikben a fegyvereket, a másikban pedig a mérgeket állították elő.

Tovább>>

 

A millió dollár pont

i_million.pngEspiritu Santo a csendes-óceáni Vanuatu szigetcsoport főszigete. Az Új-Hebridákhoz tartozó terület 1906 óta brit–francia közös fennhatóságú terület, vagy ha úgy tetszik, gyarmat volt. 

Az amerikai hadsereg itt a világháborút követően 1945. augusztus és 1947 decembere között eszméletlen mennyiségű felszerelést és járművet vetett a tengerbe.

Tovább>>

 

Projekt 506

i_p506.png1949 végére Lavrentyij Pavlovics Berija állt elő a nagyszerű tervvel, a tizenhárom kilométeres alagút ötletével. Úgy ítélték meg, hogy egy híd katonai sérülékenységével szemben az alagút ellenállóbb és védhetőbb lehet.

A Miniszterek Tanácsa 1950-ben írta alá a rendeletet a Tatár-szoros alatti Komszomolszk és Pobedino közötti alagút megépítésére.

Tovább>>

 

 Egy másodperccel később

i_emp.pngEMP; három betű, az elektromágneses impulzus rövidítése. EMP nagyon sok esetben keletkezhet, például villámcsapás, szénkefés motorok vagy éppen napkisülés által. Közös jellemzőjük, hogy zavarják az elektromos berendezések működését, illetve a nagyobb energiájú EMP-k ezeknek a berendezéseknek a tönkremeneteléhez is vezethetnek.

Az ötvenes években figyelték meg, hogy a nukleáris robbanások is a gamma-sugárzásuk által EMP-t (NEMP-et) válthatnak ki a levegő ionizálásán keresztül.

Tovább>>

 

 Észak-Dakota piramisa

i_north_dakota.pngA Bell Labs által kidolgozott Safeguard programban az ABM-ek (U.S. Army anti-ballistic missile) egy olyan védelmi ballisztikus rakéta-rendszert alkottak, melyek Észak-Amerikát voltak hivatottak megvédeni az akkori Szovjetunió irányából érkező nukleáris rakétáktól a hidegháborúban.

Tovább>>

 

 Mazsolabombázók

i_mazsola.png

69 éve Berlinben már reggeltől estig zengett az ég, a szövetségesek bombázták a várost. Ám ezúttal nem bombákkal, hanem apró, ejtőernyős csomagokkal, melyek csokit és rágógumit rejtettek a megszerzésükért rohanó gyerekeknek.

Egy gyors kirakodást követően ismét elstartoltak Berlin-Tempelhof repülőteréről, hogy egy újabb fordulóval ismét élelmiszert vagy szenet vigyenek a lezárt városba – repülőgépekkel. 

Tovább>>

 

 Kozmosz 954

i_kozmosz.png

A 70-es években a világ még a nukleáris energia mindenhatósága mellett tette le a voksát. Tervek születtek urán-üzemű buszokra és vonatokra se, de szerencsére ezek az agyament ötletek nem hagyták el a tervasztalokat – a nyugati világban (Persze a szovjetek eközben a távoli világítótornyaikat is nukleáris üzeművé alakították át).

Ellenben a nukleáris üzemű műholdakkal.

Tovább>>

 

 60 éves a Trabant

i_trabant.png

 A Trabant egy kor szimbolumává vált, a berlini Fal ikonikus képén is mi más szerepelhetne, mint ez a járgány. Nevezzük akár Honecker-átkának, vagy papumdekli-Porsche-nak, az egész átkos rendszer életét végigkísérte és az összes hiányosságán és bumfordiságán keresztül tükrözte is azt.

Tovább>>

 

Probstzella – végállomás

i_probst.png

Probstzella egy kicsi türingiai városka, félúton Lipcse és Nürnberg között. Jelentősége és jelentése szerencsére napjainkra már elhalványult, nem úgy, mint jó harminc éve, amikor még állt a fal Kelet- és Nyugatnémet ország között.

Akkor ugyanis ez volt a legfontosabb vasúti átkelő Bajorország és az egykori NDK között, és egyben az utolsó megálló a keletnémet vasút utasai számára. Illetve legtöbbjük számára.

Tovább>>

 

 Atomvillanás fentről

i_atomvillanas.png

A helyszín az amerikai nukleáris tesztzóna a nevadai sivatagban, 1957 július 19-én, vagy 60 mérföldre Las Vegas-tól. Valamilyen zavaros oknál fogva akkor még a hadsereg vezetése ragaszkodott ahhoz a képtelen feltevéséhez, hogy egy nukleáris robbanás nem is „annyira” káros a környezetre, az emberek egészségére. 

Nos, kivezényeltek – illetve hát megengedték öt önkéntes bolondnak, hogy ezt bizonyítandó, ugyan már álljanak be egy atomrobbanás alá. 

Tovább>>

 

A Kaktusz-kupola

i_kaktusz.png

A mentesítés befejeztével az összesen 85 ezer köbméter, 25 méter vastag betontölteléket egy betonpanelekből összeállott 46 cm vastag betonkupolával fedték le. A hatóságok 1980 óta hivatalosan is engedélyezték a lakók visszatérését a szigetekre, ahol napjainkban nagyjából ezer ember él.

Tovább>>

 

Teufelsberg FSB

i_fsb.png

A hegy - a Teufelsberg - a brit befolyási zónában volt található, mélyen az NDK határain belül, jó „kilátással” a Varsói Szerződés országaira, így tetején gyorsan felépült az angol–amerikai közös megfigyelőállomás, az FSB – Field Station Berlin.

Tovább>>

 

Kémfalu eladó

i_kemfalu.pngNem, semmi átverés vagy csúsztatás nincs a címben, a kémfalu, Sugar Grove Station eladó.

Nem egy-egy ház a településen, hanem úgy teljes egészében a település. A 80 házból álló takaros és szépen rendben tartott házakhoz 45 ezer négyzetméteres szálloda, benzinkút, bowling- és kosárlabdapálya, autómosó, uszoda és hullámmedencés fürdő is tartozik. Tovább>>

 

A Honecker-bunker

i_honecker_bunker.png 1973-ban Erik Honecker volt az NSZEP központi bizottságának főtitkára és az NDK államtanácsának elnöke, amikor a döntés született az atomcsapás-biztos ultramodern bunker megépítéséről. A létesítményt a legnagyobb körültekintéssel, komoly konspirációktól övezve építették meg 1978 és 1983 között. Tovább>>

 

 A Poligon

i_poligon.png

A Szemipalatyinszki Kísérleti Terület (hivatalos nevén 2. sz. állami központi kísérleti gyakorlótér, oroszul 2-й Государственный центральный испытательный полигон) a Szovjetunió legkiterjedtebb és legrégebben használt nukleáris kísérleti területe volt, mely a persze a szovjet idők elmúltával sem tűnt el a robbanások dörejeivel együtt, sőt, újból és újból életre kel és kísért, immár Kazahsztánban.  Tovább>>

 

 

Az amerikaiak elhagyott atombombái

i_elhagyott_atombombak.pngVan az úgy, hogy az ember elhagyja az esernyőjét, a légitársaságok a csomagjaim elhagyásából csinálnak sportot, a nagyhatalmak meg időnként az atombombáikat hagyják el – és ez az esemény egyáltalán nem ritka eset.

Tovább >>

 

A 23. emelet rejtélye

i_23_emelet.pngTallinn-ban, a fővárosban 1972-ben rohamtempóban húzták fel a Viru hotelt. Az épület eredetileg egy meglehetősen szürke, 22 emelet magas betontömbként tornyosult a város fölé.

Legalábbis szinte mindenki úgy ismerte, hogy az épület huszonkét emeletes, még a lift is csak 22 emeletről „tudott” az épületben.

Pedig volt még egy emelete, amiről keveseknek volt tudomása, és a külső szemlélők elől a homlokzati feliratok jól elrejtették ezt a szintet. Tovább>> 

 

A moszkvai Metro–2 legendája

i_metro2.pngA moszkvai metró múltjából és méretéből adódóan rengeteg csodát és titkot rejt, de van, amiről még a minden információval bíró helyiek sem tudnak / tudhatnak / nem érdemes tudniuk mindent.

Ez a titokzatos Metro–2. Egy metró, ami eredetileg a párfunkcionáriusok menekítését szolgálta volna például atomcsapás esetén. Kiterjedtsége is vetekszik magával a metróéval, amin „élősködik”. Tovább>>

 

 

A Trans-Szibéria gázvezeték 1983-as robbanása

i_transsiberia.pngA nyolcvanas években a Szovjetunió megkezdte feltárni a szibériai olaj és gázmezőket. Az itt kitermelt gázt és olajat jelentős részben nyugati exportra szánták, de a főleg haditermelésre kiélezett ipar nem boldogult az olajvezetékekkel.

Tovább>>

 

Rozsdásodó űrágyúk

i_uragyu.pngA HARP projekt egy közös kezdeményezés volt az Egyesült Államok és Kanada részéről a hatvanas években, hogy ballisztikai eszközökkel szállítsanak tárgyakat a felső légkörbe, és még azon is túl, az űrbe.

Vezetője az a meglehetősen ellentmondásos, de egyben nagyon sikeres Gerald Bull volt, aki több kitérő után Szaddam Husszein oldalán, vélhetően a Moszad célkeresztjében végezte be földi pályafutását. Tovább>>

 

 

A Berlinben lezuhant szovjet vadászrepülőgép története

i_vadaszgep_berlin.png1966-ban a szovjetek egyik viszonylag új fejlesztésű Jakovlev Jak-28P elfogó vadászrepülőgépe lezuhant Berlinben, a Stößensee-be. Ami ezután a ronccsal történt, a máig rejtélyes versenyfutás a szovjetek és a britek között, sokáig inkább csak egy városi legenda volt. Tovább >>


Sztálin elfeledett vasútja

i_sztalin_vasutja.pngA vérszomjas orosz diktátor agyszüleménye, a nagyjából 2000 kilométer hosszú vasúti vonal, ami bár százezer ember életébe került, soha nem épült meg és a legnagyobb része máig tovább süllyed a tajga permafrosztjába. Tovább>>

 


Putyin csellista barátja

i_putyin_baratja.pngSzergej Roldugin hivatalos bibliográfiája sok különlegességet nem rejt. Az egykori leningrádi Konzervatóriumban tanult, majd a helyi, nevét Szentpétervárra váltó város Mariinski színházában küzdötte fel magát első csellistává.

Ami ebből az életrajzból kimaradt, az a momentum a zenész privát életében tölt be fontos helyet. Ő Vlagyimir Putyin egyik legjobb barátja. Tovább>>


Űrrepülőgépek az elhagyott hangárban

i_buran.pngBajkonurban mindmáig egy elfeledett hangárban porosodnak a szovjet űrrepülés kultikus űrrepülőgépei, a Buran-ok. Tovább>>

 

Az atomvonatok újra hadrendbe állnak

i_atomvonat_2.pngA hűtővonatoknak álcázott, folyamatosan mozgásban levő szerelvények három, RT–23 Molodets típusú rakétát tudtak mozgatni, és igen rövid idő alatt indítani is.

Az 1991-es START I leszerelési tárgyalásoknak is egy sarkalatos pontja volt ezeknek a fegyvereknek a hatástalanítása, de a szerződésben a szovjetek mindössze azt vállalták, hogy a vonatoknak csak a fele lehet egyszerre úton, és 25 kilométernél nagyobb távolságra nem hagyhatták el a bázisukat.

Tovább >>


A falon át (első rész)

i_berlin_1.pngWalter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke többször is engedélyt kért a Szovjetuniótól a határok technikai lezárásához. ()

Amikor a szovjetek belátták, hogy esélyük sincs Berlin megszerzésére, megadták az engedélyt Ulbrichtnak.

Az engedély megérkezése után azonnal, 1961. augusztus 13-án megkezdték a fal felhúzását. Berlin teljes nyugati szektorát egy 160 km hosszú fallal kerítették körbe. Tovább>>


A falon át (második rész)

i_berlin_2.pngAz alagutat két nyugat-berlini olasz egyetemista, Domenico Sesta és Luigi Spina kezdte el 1962 nyarán építeni () 

Az alagút kelet-berlini végéhez a Rheinsberger utcában nézték ki egy háznak a pincéjét, ami távolabb esett a faltól, de viszonylag feltűnésmentesen lehetett megközelíteni. Tovább>>


A falon át (harmadik rész)

i_berlin_3.pngA menetrendszerű vonat 32 utassal 1961. december 5-én futott ki Oranienburgból, és 20.44-kor kellett volna a keletnémet végállomásra, Albrechtshofba megérkeznie.

A vonat be is futott a végállomásra, de ott nem állt meg, hanem teljes sebességgel továbbrobogott a lezárt pályán, a határőrök és a vasutasok legnagyobb döbbenetére. Tovább>>

 

Hűtővonat atomrakétákkal

i_atomvonat.pngA BZHRK betűszó a Katonai Vasúti Rakétakomplexum rövidítése. A fegyvert már 1969-ben elkezdték fejleszteni, és jó pár kudarcokkal telített év elteltével sikerült működő rakétákat prezentálniuk a mérnököknek.

A rakétákat silóból és vonatról lehetett indítani, ez utóbbi rendszer komoly kihívásokat támasztott a rakétákkal szemben.

A Szovjetunió megszűnése előtt 92 darab, RT–23-sal rendelkezett, ebből 56 volt vonatra telepítve.

36 ilyen halálvonat cirkált a Szovjetunióban. Tovább>>

 

A Stasi szigorúan titkos aktáiból: „Fáklya”

i_faklya.pngEgy ember teljes testét elborították a lángok a cottbusi börtön udvarán. „Anya, végre szabad akarok lenni”- suttogta utolsó erejével.

Néhány nap múlva a 28 éves Werner Greifendorf belehalt égési sebeibe, és haláláról – bár a Stasi megpróbálta eltitkolni azt – egész Németország értesült. Tovább>>


Az észak-koreai díszletfalu, Kidzsongdong

i_diszletfalu.pngA négy kilométer széles, szigorúan őrzött demilitarizált zóna két falvat is elválaszt egymástól. Az észak-koreai falut az '50-es években kezdték el kiépíteni.

A házakba már akkoriban be volt vezetve az áram, ami mind északon, mint délen luxusnak számított. A valóságban Kidzsongdong egy lakatlan propaganda-eszköz település, aminek a célja, hogy tükrözze az elképzelt (de nem létező) gazdasági sikereket és disszidenseket csábítson a déli oldalról. Tovább>>


Az elhagyott szovjet nukleáris világítótornyok

i_vilagitotorony.pngAz északkeleti átjáró a 60'-as években paranoid és a világtól elszigetelődött Szovjetunió számára felértékelődött. A 70'-es években a Kommunista Párt ezért úgy döntött, hogy a partvonal mentén egy világítótorony – láncot kell kiépíteni.

A tornyoknak teljesen önállóan és önellátó módon kellett működniük, mivel a lakott területektől több száz kilométer távolságra estek. A rendszer tervezői a nukleáris technológia felhasználása mellett döntöttek. Tovább>>

komment