kép forrása: savetheroyalnavy.org
Egyik zsarolóvírus érkezik a másik után, az egyiknek éppen megtalálják az ellenszerét (adott esetben egyszerűen egy domain létrahozásával), a következő már tarol is a hálózatokon, és ejti túszul számítógépeken tárolt adatok tömegeit.
Hanns-Lüdecke Rodewald és az Opelje, fotó: Haiko Prengel/Haiko Prengel
A szakadt és elaggott Opel nem valami Kusturica film látványeleme (bár az is lehetne), hanem egy kísérlet tárgya, melyet Hanns-Lüdecke Rodewald professzor kezdett el nagyjából harminc éve és még napjainkban is tart.
A klasszikus közművezetékek köre időről időre – a technikai fejlődést követve – bővül. A legrégebbi ilyen vezetékek a víz és a szennyvíz vezetésére épültek, a rómaiak Aquadukt-jai mind a mai napig megcsodálhatók ez egykori birodalom területén, és az egykori római fő szennyvízcsatorna, a Cloaca Maxima még napjainkban is szállítja mindazt, amiért pár száz éve megépítették. A villany és gáz infrastruktúrája csak az utóbbi száz évben indult bővülésnek, és itt az új trónkövetelő, a sör.
Az RMS Titanic brit Olympic osztályú utasszállító egykor a világ legnagyobb utasszállító óceánjárója volt. Rekeszes szerkezete miatt akkoriban elsüllyeszthetetlennek vélték, és erre már az első útján rácáfolt, amikor 1912. április 16-án jéghegynek ütközött és elsüllyedt, nagyjából 1500 utast rántva magával a mélybe.
kép: pinterest/whoi.edu
A világon végigsöprő zsarolóvírus fertőzés alól a Német Vasutak, a Deutsche Bahn (DB) sem tudta kivonni magát. Szerencsére a fertőzés csak a kijelzőrendszerek egy részét bénította meg, és ezeket is csak lokálisan. Ennek ellenére elég sok pályaudvaron borultak sötétbe a kijelzők, és a hétvégi forgalomban komolyabb káosszal fenyegettek.
A WannaCry nem kímélte a frankfurti kijelzőt sem, forrás: N24/Peter Haentjes
Az Új Yalu-folyó Híd a kínai oldalról, fotó: Google Steetview
A Yalu folyó mintegy 800 kilométeren keresztül határfolyóként kanyarog Kína és Észak-Korea között. Nem sokkal azelőtt, hogy elérné a Sárga-tengernél a torkolatát, található a kínai határváros, Dandong.
A kínai kormányzat még a hülye sérójú Cartman Kim Jong Un hatalomra kerülése előtt valahogy kiegyezett a faterjával, Kim Jong Il-lel, hogy az 1945-ben épített, és napjainkra már kissé elaggott híd helyett építenek egy másikat, melyen keresztül egy autópályát átvezetve összekötik a két országot.
Az Új Yalu-folyó Hídat a kínaiak, a hozzá csatlakozó úttal együtt mintegy 350 millió dollárból meg is építették, de az átadására már nem került sor, az ugyanis az Észak-Koreában egy szántóföld közepén végződik.
never forget your past, fotó: Scroch
Az átkosban, nevezzük azt akár szocializmusnak, gulyáskommunizmusnak vagy akárminek, a városi elöljáróknak és a politikusoknak még nem adtak annyira szabad kezet az „enyém márpedig nagyobb” ősi és kultikus egymás túllicitálásához, mint napjainkban. Akkor a felszabadulási emlékművekben csúcsosodhatott ki a hatalomhoz törleszkedő szervilizmus, ami napjainkban az 56-os emlékművekben, betonsivataggá térkövezett faluközpontokban, tök üres stadionokban és pár centis kilátókban nyilvánul meg.
Teufelsberg FSB napjainkban, fotó: Wikipedia / Jochen Teufel
Berlin peremén, egy törmelékből emelt magaslat tetején található az egykor szupertitkos, ma már csak szellem-járta lehallgatóállomás, az FSB, melyet az NSA üzemeltetett és a Stasi is kémkedett utána. A legjobb történeteket a valóság írja, egy vérbeli és hamisítatlan berlini kémtörténet következik.
Sugar Grove Station, fotó: ABC News
Nem, semmi átverés vagy csúsztatás nincs a címben, a kémfalu, Sugar Grove Station eladó. Nem egy-egy ház a településen, hanem úgy teljes egészében a település. A 80 házból álló takaros és szépen rendben tartott házakhoz 45 ezer négyzetméteres szálloda, benzinkút, bowling- és kosárlabdapálya, autómosó, uszoda és hullámmedencés fürdő is tartozik.
Pénteken elég húzós napom volt, reggel hatkor kezdtük a teszteket a vonaton, elég szoros ütemtervvel, másokkal együtt dolgozva és egy fél órás ebédszünettel sikerült letesztelnünk az új szoftvert. A bérautót magammal együtt visszavittem Mönchengladbach-ba, majd nem sokkal később elértem hazafelé az ICE-met Düsseldorfban, úgy hatkor.
irányítóközpont, fotó: bunker.dottermusch.com
Minden irányba erdő övezi a tisztást az alacsony domb tetején. Keskeny csapás vezet a rövid sétaútra fekvő kis tavacskáig, a Bogensee-ig, a nem túl távoli faluból, Prendenből még a harangozás is elhallatszik idáig. Igazán idilli kirándulóhely ez alig 30 kilométerre Berlintől. Igazi turistaparadicsom, ahol 1990 előtt bárkit, aki erre tévedt volna, szinte biztos, hogy lelőttek volna. Kicsit talán érthetetlen is lehetne ez az egész, ha nem tudnánk, mi lapul a talpunk alatt jó pár méterrel.
A token átadása, fotó: Shashanka Nanda
A token a számítástechnikában, kommunikációtechnikában nem ismeretlen fogalom. Ha van egy hálózatunk, amire több gép van egyszerre felfűzve, és mindegyik dumálni akar a többiekkel, az úgynevezett token-ring egy bevett megoldás.
Egy jelsort küldözgetnek a hálózat tagjai egymásnak, és amelyik egység ez éppen birtokolja, az lehet a „főnök”, azaz kérdezhet a többiektől vagy üzenhet nekik. Amennyiben végzett a kommunikációjával vagy letelt a neki szabott idő, a jelsort tovább kell küldenie, hogy a következő egység tehesse meg ugyanezt. A megoldás a kommunikációtechnológiában háttérbe szorult az Ethernet térnyerésének „köszönhetően”, de köszöni, jól van és sok helyen alkalmazzák.
Az elv persze már születésekor sem volt új keletű, több, mint száz éve felfedezte magának például a vasút. Az egyvágányos vasúti szakaszok legfenyegetőbb réme a szembemenetel, amikor két vonat ugyanazon a vágányon egymással szembe száguld. Még napjainkban is csúnya és tragikus balesetek okozója az ilyen szakaszokon a figyelmetlenség vagy nemtörődömség, mint például nemrég az Bajorországban is történt.
Vannak olyan helyek, amik ott vannak, pedig senki nem tud róluk, vagy csak nagyon kevesen. Jó, persze, ez így egy kicsit zavaros lesz, megvilágítom pár példával, hogy mit is akarok ezzel mondani írni.
A 61. vágány napjainkban, fotó: Sam Horine / Gothamist
Kedvelt alaptémája például ez sok filmnek is, ilyen volt a John Malkovich menetben a 7 és feledik emelet (Youtube-on itt) vagy hogy mást ne írjak, a Harry Potterből a 9 és háromnegyedik vágány (→ Youtube). Egyik ismerősöm mesélte ez utóbbiról, és mivel lusta vagyok ez után keresni, így inkább városi legendaként adom tovább, hogy a King Cross-on – mivel itt forgatták a film jelenetét – a kilencedik és a tizedik vágány között az oszlopsorra külön ráállítottak egy kamerát, ami azt figyeli, hogy kik rohannak poggyászkocsival a falnak. Mert igen, állítólag sokan próbálkoznak rá a rejtett átjáróra – azért megnézném ezt a filmet, komoly korlenyomata lehet társadalmunknak.
Mindenesetre tekerjük tovább a földgömbünket a keleti partra, konkrétan New Yorkba, és ott is a Grand Central Terminalra.
Hajnalban, úgy 9 magasságában, amikor a munkába indultam, a kocsiban az üzemanyagjelző szép lassan a bizalomgerjesztő teletank jelzésről átmászott a féltankra. Szokták mondani, hogy a nőknél az igen jelenthet nemet is és a nem pedig talán-t, na ennél ez a járgány kicsit konzekvensebb: ez konkrétan az üres tankot jelezte.
A Szemipalatyinszki Kísérleti Terület (hivatalos nevén 2. sz. állami központi kísérleti gyakorlótér, oroszul 2-й Государственный центральный испытательный полигон) a Szovjetunió legkiterjedtebb és legrégebben használt nukleáris kísérleti területe volt, mely a persze a szovjet idők elmúltával sem tűnt el a robbanások dörejeivel együtt, sőt, újból és újból életre kel és kísért, immár Kazahsztánban. De ezúttal is kezdjük a történetet az elején.
a Poligon napjainkban, fotó: englishrussia.com
