A hidegháború egy számomra rendkívül érdekes történelmi időszak. Nem, vagy csak alig volt háború a világban, ami így a legbékésebb időszakát élte. A valódi történések a kulisszák mögött zajlottak, kémek lopóztak és nukleáris fegyverek cseréltek gazdát vagy tűntek el, jól elrejtve a nagyközönség szeme elől.
Mint az igazi színházakban, miközben a színpadon a „kölcsönös elrettentés” műsora ment. A történelemkönyvekből – talán szerencsére – többnyire kimaradt ez az időszak, megtartva ezzel rejtélyességét és egyfajta furcsa varázsát, titokzatosságát.
|
Wernher von Braun és a Gemkapocs művelet
Braun és csapata szinte a nulláról, előröl kezdte a fejlesztéseket. Nyilván ez csak látszólag volt így, hiszen a szakemberek mellett a teljes V-2 tervdokumentáció is a rendelkezésükre állt, sőt, néhány titkos művelettel (Blossom művelet, Broomstick-tudósok, Hermes projekt, Sandy és Pushover műveletek – ezekről szeretnék még pár bejegyzést írni itt, a blogon) teljes V-2 gyártósorok is a rendelkezésükre álltak (az már tényleg csak hab a tortán, hogy ezeket a gyártósorokat az amerikaiak szovjet megszállási területekről „szerezték be”). Tovább>>
|
||
|
A repülőgép – vélhetően a katapultálás okozta lökés, vagy a súlypontváltozás miatt, vagy mert a kabintető eltávolítása megváltoztatta a gép aerodinamikai tulajdonságait – magától kilépett a dugóhúzó okozta pörgésből, és visszaállt normális repülési helyzetébe – de pilóta nélkül. Gary Faust, a gép pilótája hitetlenkedve figyelte az ejtőernyőjéről, hogy gépe továbbrepült, és egy mezőgazdasági területen hasra szállt Montana Big Sandy közelében. Tovább>>
|
||
|
1989 április 7-én a hajó 100 mérfölddel délnyugatra a Medve szigetektől tartózkodott. 11:00 órakor a 7. rekeszben egy csőtörés következtében a fő ballaszttartály mellett a levegővel keveredő olaj forró felületre jutott és ott meggyulladt. Az égést jól táplálta a légvezeték oxigénben gazdag levegője, így a lángok gyorsan elterjedtek a modulban. Tovább>>
|
||
|
Az Aralsk-7 „halvaszületett” szigete
|
||
|
Hitler utolsó amerikai katonája
Georg Gärtner másként gondolta.
|
||
|
A rénszarvas és a tengeralattjáró
|
||
|
A Sputnyik IV balszerencsés útja
|
||
|
|
||
|
|
||
|
Másfelől viszont szakítania kellett sötét múltjával, valamilyen (jelentős) szinten megtagadva azt. A két követelmény egymással szembement, hiszen a modern Németország egy korszerű és jól felszerelt hadsereget követelt meg.
|
||
|
|
||
|
Az orosz szolgálatok célkeresztjében
A Szovjetunió időszakában a KGB 13. „különleges feladatok” osztályára hárultak ezek a feladatok. Akkoriban a részleg két külön laboratóriummal is rendelkezett, az egyikben a fegyvereket, a másikban pedig a mérgeket állították elő.
|
||
|
Az amerikai hadsereg itt a világháborút követően 1945. augusztus és 1947 decembere között eszméletlen mennyiségű felszerelést és járművet vetett a tengerbe.
|
||
|
A Miniszterek Tanácsa 1950-ben írta alá a rendeletet a Tatár-szoros alatti Komszomolszk és Pobedino közötti alagút megépítésére.
|
||
|
Az ötvenes években figyelték meg, hogy a nukleáris robbanások is a gamma-sugárzásuk által EMP-t (NEMP-et) válthatnak ki a levegő ionizálásán keresztül.
|
||
|
|
||
|
69 éve Berlinben már reggeltől estig zengett az ég, a szövetségesek bombázták a várost. Ám ezúttal nem bombákkal, hanem apró, ejtőernyős csomagokkal, melyek csokit és rágógumit rejtettek a megszerzésükért rohanó gyerekeknek. Egy gyors kirakodást követően ismét elstartoltak Berlin-Tempelhof repülőteréről, hogy egy újabb fordulóval ismét élelmiszert vagy szenet vigyenek a lezárt városba – repülőgépekkel.
|
||
|
A 70-es években a világ még a nukleáris energia mindenhatósága mellett tette le a voksát. Tervek születtek urán-üzemű buszokra és vonatokra se, de szerencsére ezek az agyament ötletek nem hagyták el a tervasztalokat – a nyugati világban (Persze a szovjetek eközben a távoli világítótornyaikat is nukleáris üzeművé alakították át). Ellenben a nukleáris üzemű műholdakkal.
|
||
|
A Trabant egy kor szimbolumává vált, a berlini Fal ikonikus képén is mi más szerepelhetne, mint ez a járgány. Nevezzük akár Honecker-átkának, vagy papumdekli-Porsche-nak, az egész átkos rendszer életét végigkísérte és az összes hiányosságán és bumfordiságán keresztül tükrözte is azt.
|
||
|
Probstzella egy kicsi türingiai városka, félúton Lipcse és Nürnberg között. Jelentősége és jelentése szerencsére napjainkra már elhalványult, nem úgy, mint jó harminc éve, amikor még állt a fal Kelet- és Nyugatnémet ország között. Akkor ugyanis ez volt a legfontosabb vasúti átkelő Bajorország és az egykori NDK között, és egyben az utolsó megálló a keletnémet vasút utasai számára. Illetve legtöbbjük számára.
|
||
|
A helyszín az amerikai nukleáris tesztzóna a nevadai sivatagban, 1957 július 19-én, vagy 60 mérföldre Las Vegas-tól. Valamilyen zavaros oknál fogva akkor még a hadsereg vezetése ragaszkodott ahhoz a képtelen feltevéséhez, hogy egy nukleáris robbanás nem is „annyira” káros a környezetre, az emberek egészségére. Nos, kivezényeltek – illetve hát megengedték öt önkéntes bolondnak, hogy ezt bizonyítandó, ugyan már álljanak be egy atomrobbanás alá.
|
||
|
A mentesítés befejeztével az összesen 85 ezer köbméter, 25 méter vastag betontölteléket egy betonpanelekből összeállott 46 cm vastag betonkupolával fedték le. A hatóságok 1980 óta hivatalosan is engedélyezték a lakók visszatérését a szigetekre, ahol napjainkban nagyjából ezer ember él.
|
||
|
A hegy - a Teufelsberg - a brit befolyási zónában volt található, mélyen az NDK határain belül, jó „kilátással” a Varsói Szerződés országaira, így tetején gyorsan felépült az angol–amerikai közös megfigyelőállomás, az FSB – Field Station Berlin.
|
||
|
Nem egy-egy ház a településen, hanem úgy teljes egészében a település. A 80 házból álló takaros és szépen rendben tartott házakhoz 45 ezer négyzetméteres szálloda, benzinkút, bowling- és kosárlabdapálya, autómosó, uszoda és hullámmedencés fürdő is tartozik. Tovább>>
|
||
|
|
||
|
A Szemipalatyinszki Kísérleti Terület (hivatalos nevén 2. sz. állami központi kísérleti gyakorlótér, oroszul 2-й Государственный центральный испытательный полигон) a Szovjetunió legkiterjedtebb és legrégebben használt nukleáris kísérleti területe volt, mely a persze a szovjet idők elmúltával sem tűnt el a robbanások dörejeivel együtt, sőt, újból és újból életre kel és kísért, immár Kazahsztánban. Tovább>>
|
||
|
Az amerikaiak elhagyott atombombái
|
||
|
Legalábbis szinte mindenki úgy ismerte, hogy az épület huszonkét emeletes, még a lift is csak 22 emeletről „tudott” az épületben. Pedig volt még egy emelete, amiről keveseknek volt tudomása, és a külső szemlélők elől a homlokzati feliratok jól elrejtették ezt a szintet. Tovább>> |
||
|
Ez a titokzatos Metro–2. Egy metró, ami eredetileg a párfunkcionáriusok menekítését szolgálta volna például atomcsapás esetén. Kiterjedtsége is vetekszik magával a metróéval, amin „élősködik”. Tovább>>
|
||
|
A Trans-Szibéria gázvezeték 1983-as robbanása
|
||
|
Vezetője az a meglehetősen ellentmondásos, de egyben nagyon sikeres Gerald Bull volt, aki több kitérő után Szaddam Husszein oldalán, vélhetően a Moszad célkeresztjében végezte be földi pályafutását. Tovább>>
|
||
|
A Berlinben lezuhant szovjet vadászrepülőgép története
|
||
|
|
||
|
Ami ebből az életrajzból kimaradt, az a momentum a zenész privát életében tölt be fontos helyet. Ő Vlagyimir Putyin egyik legjobb barátja. Tovább>> |
||
|
|
||
|
Az atomvonatok újra hadrendbe állnak
Az 1991-es START I leszerelési tárgyalásoknak is egy sarkalatos pontja volt ezeknek a fegyvereknek a hatástalanítása, de a szerződésben a szovjetek mindössze azt vállalták, hogy a vonatoknak csak a fele lehet egyszerre úton, és 25 kilométernél nagyobb távolságra nem hagyhatták el a bázisukat. |
||
|
Amikor a szovjetek belátták, hogy esélyük sincs Berlin megszerzésére, megadták az engedélyt Ulbrichtnak. Az engedély megérkezése után azonnal, 1961. augusztus 13-án megkezdték a fal felhúzását. Berlin teljes nyugati szektorát egy 160 km hosszú fallal kerítették körbe. Tovább>> |
||
|
Az alagút kelet-berlini végéhez a Rheinsberger utcában nézték ki egy háznak a pincéjét, ami távolabb esett a faltól, de viszonylag feltűnésmentesen lehetett megközelíteni. Tovább>> |
||
|
A vonat be is futott a végállomásra, de ott nem állt meg, hanem teljes sebességgel továbbrobogott a lezárt pályán, a határőrök és a vasutasok legnagyobb döbbenetére. Tovább>> |
||
|
A rakétákat silóból és vonatról lehetett indítani, ez utóbbi rendszer komoly kihívásokat támasztott a rakétákkal szemben. A Szovjetunió megszűnése előtt 92 darab, RT–23-sal rendelkezett, ebből 56 volt vonatra telepítve. 36 ilyen halálvonat cirkált a Szovjetunióban. Tovább>> |
||
|
A Stasi szigorúan titkos aktáiból: „Fáklya”
Néhány nap múlva a 28 éves Werner Greifendorf belehalt égési sebeibe, és haláláról – bár a Stasi megpróbálta eltitkolni azt – egész Németország értesült. Tovább>> |
||
|
A házakba már akkoriban be volt vezetve az áram, ami mind északon, mint délen luxusnak számított. A valóságban Kidzsongdong egy lakatlan propaganda-eszköz település, aminek a célja, hogy tükrözze az elképzelt (de nem létező) gazdasági sikereket és disszidenseket csábítson a déli oldalról. Tovább>> |
||
|
A tornyoknak teljesen önállóan és önellátó módon kellett működniük, mivel a lakott területektől több száz kilométer távolságra estek. A rendszer tervezői a nukleáris technológia felhasználása mellett döntöttek. Tovább>> |
A HARP projekt egy közös kezdeményezés volt az Egyesült Államok és Kanada részéről a hatvanas években, hogy ballisztikai eszközökkel szállítsanak tárgyakat a felső légkörbe, és még azon is túl, az űrbe.
A vérszomjas orosz diktátor agyszüleménye, a nagyjából 2000 kilométer hosszú vasúti vonal, ami bár százezer ember életébe került, soha nem épült meg és a legnagyobb része máig tovább süllyed a tajga permafrosztjába. 
Bajkonurban mindmáig egy elfeledett hangárban porosodnak a szovjet űrrepülés kultikus űrrepülőgépei, a Buran-ok. 
Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke többször is engedélyt kért a Szovjetuniótól a határok technikai lezárásához. ()
Az alagutat két nyugat-berlini olasz egyetemista, Domenico Sesta és Luigi Spina kezdte el 1962 nyarán építeni () 
A menetrendszerű vonat 32 utassal 1961. december 5-én futott ki Oranienburgból, és 20.44-kor kellett volna a keletnémet végállomásra, Albrechtshofba megérkeznie.
A négy kilométer széles, szigorúan őrzött demilitarizált zóna két falvat is elválaszt egymástól. Az észak-koreai falut az '50-es években kezdték el kiépíteni.
Az északkeleti átjáró a 60'-as években paranoid és a világtól elszigetelődött Szovjetunió számára felértékelődött. A 70'-es években a Kommunista Párt ezért úgy döntött, hogy a partvonal mentén egy világítótorony – láncot kell kiépíteni.
