Hólapát kikészítve az ajtó mellé és hull az az átkozott. Szerencsére a kölykök még lelkesek, nejemmel megkíséreljük Tom Sawyer-i trükkökkel fenntartani feléjük az illúziót, hogy a kerítésmeszelés hólapátolás milyen kúl dolog. Egyelőre nyerésre állunk. Inkább maradok a fűtött szobában, hogy ebből a néhány szemernyi poénmorzsából egy bejegyzést összegyúrjak. Remélem, ez is sikerül.

Emlékszem, amikor a lakótelepen, ahol valaha szüleimmel laktunk, az első hó lehullása után a távhővezeték nyomvonala simán kirajzolódott a téren. Ott aztán nem kellett havat lapátolni, a fűtőmű gondoskodott a „takarításról“. Persze ez sem volt igazán cél, csak a gyatra szigeteléstechnikáknak és a „beleszarok jó lesz ez így“ korszakos gondolkodásmódnak volt ez köszönhető.

Egy korábbi bejegyzésben már írtam a CIA berlini alagútjáról, (A falon át; alagutak a fal alatt) amikoris a „cég“ hasonló okokból majdnem megbukott. Lusta vagyok az ott leírtakat újrafogalmazni, inkább idemásolom:

A felszínhez nagyon közel épített alagút az első havazás után csaknem lebuktatta magát, ugyanis, mint a szocialista lakótelepeken a távhővezetékek, úgy rajzolódott ki, mintegy a radarállomásra az NDK határ felől mutató nyílként az alagút nyomvonala a fölötte azonnal megolvadt hó miatt (ezzel az eshetőséggel technikai okok miatt a mexikói sivatagban, a próbák során nem számoltak). A kémközpont vezetői gyorsan intézkedtek az alagút hűtéséről.

Ez az egész katyvasz csak egy kép kapcsán jutott az eszembe, amit az egyik képmegosztó oldalon láttam meg, és feliratoztam, hogy ide, a passport értő olvasóközönsége elé vessem:

Naszóval, a télnek, meg az olvadó hónak is vannak hátrányai. Előre nem látott hátrányai.

P.s.

A bejegyzés a Facebookon kommentelhető.

A passport blog-os bejegyzések időrendben összefoglalva itt találhatók.