Az elhagyott épületek vagy éppen sufnik a kíváncsi emberek számára mindig nagy vonzerőt képviselnek, hogy vajon milyen elfeledett értékek porosodnak odabent. Gyerekként Gyömrőn, a Wekerle utcában – ahol a nyaraink jó részét töltöttük – mi is boldogan kutattuk át a kertvégi sufnit, meg nagyapám félhomályos és poros műhelyét, ahol a rég beszáradt festékes és hígítós üvegek között találtunk egy címke nélküli üveget is.

Az volt nagyapátok vésztartaléka, mondta nagyanyánk, amikor megmutattuk neki, és ez a vésztartalék szó valami nagyon büdös, festékszerű vegyszerként tudatosult bennünk akkor. Jó pár évre volt szükség ahhoz, hogy ez a szó is a helyére kerüljön a szótárunkban. Szegény nagyapánknak ugyanis az volt a pálinka-vésztartaléka lokális-prohibíció sújtotta vészterhes időkre.

A passport.blog elköltözött, a bejegyzést az új felületen, itt tudja továbbolvasni.