fotó: Bildarchiv Preußischer Kulturbesitz/Arthur Grimm

Éberségfokozó ("Wachhaltemittel") állt az egyébként ártalmatlannak tűnő dobozon. „Bevétele után álmatlanságot okoz”, és „csak eseti jelleggel szedhető”.

De a fiatal katonáknak a front borzalmai közepette nem eseti jelleggel volt szükségük a tablettákra, hanem folyamatosan, szinte megszakítás nélkül. A frontszolgálat 22 évesen közömbössé és érdektelenné tette, amikor 1940. május 20-án családjától levélben azt kérte, mit kérte, könyörgött, hogy küldjenek neki Pervitint. „Már egy tabletta úgy hat rám, mint egy erős kávé. Azon kívül pár órán keresztül minden gondomat elfújja, boldog lehetek”.

A drogért könyörgő katona a később Nobel-díjas író Heinrich Böll volt, a Pervitin pedig a metamfetamint (N-Methylamphetamin) tartalmazó tabletta márkaneve. A szer a 2.világháború poklában sok névre hallgatott: páncélos csokoládé „Panzerschokolade”, stuka-tabletták „Stuka-Tabletten” vagy Hermann-Göring kapszulák „Hermann-Göring-Pillen”.

A passport.blog elköltözött, a bejegyzést az új felületen, itt tudja továbbolvasni.