Van az úgy, hogy a dolgok nem úgy sikerülnek, ahogy eltervezték azokat.

Lusi 2008-ban, fotó: Reuters/Sigit Pamungkas

A kutatófúrások ebben a műfajban különösen veszélyes tevékenységnek számítanak. A gotthard-alagutas bejegyzésben is írtam már egy kis híján halálos kőzet-kutatófúrásról, ahol a hatalmas nyomású víz és dolomit-zúzalék okozott problémát, illetve már a türkmenisztáni Darvaza-kráterről is volt szó a blogon; itt máig lángol a sikeresen „felkutatott” földgáz, és akkor még a Mexikói-öbölben történtekről nem is ejtettem szót.

1985-ben született Mike Brodie, azaz a Polaroid Kidd. Brodie családi háttere gyenge lábakon állt, így élete egy szakaszában, 2003 és 2009 között hozzácsapódott a vasúti csavargók, a vagabondok népes táborához.

A vagabond szónak csavargó, világjáró, országjáró, világutazó, vándor a szinonimái, ha a google-be a „train vagabond” szópárt adjuk meg, és a képekre kapcsolunk át, sok esetben Brodie képei fognak ott is felbukkanni.

Mindaddig, amíg nem bánod, hogy mocskos vagy és nincs egy váltás ruhád,
ez az egész egy nagyon klassz dolog. Fotó: Mike Brodie

A sajtót persze már körbejárta a hír, hogy átadták az új Gotthard bázisalagútat, a milliónyi figyelemreméltó számadatot egy koronázza meg: 57 km hosszú.

A történet lassan a múlt homályába vész, és ráadásul a hidegháború kellős közepén történt – hogy mindez így, ahogy leírom megtörtént-e vagy sem, máig rejtély, és valószínű, hogy az is marad.

A nyolcvanas években a Szovjetunió megkezdte feltárni a szibériai olaj és gázmezőket. Az itt kitermelt gázt és olajat jelentős részben nyugati exportra szánták, de a főleg haditermelésre kiélezett ipar nem boldogult az olajvezetékekkel. Ennek az ágazatnak a világvezető technológiájával az USA rendelkezett, de ők érthető módon nem kívántak hozzájárulni az ellenségük anyagi jólétéhez, ezért a teljes technológiát embargó alatt tartották.

A HARP projekt (High Altitude Research Project) ami nem tévesztendő össze a másik HAARP projekttel  (High-Frequency Active Aural Research Program) egy közös kezdeményezés volt az Egyesült Államok és Kanada részéről a hatvanas években, hogy ballisztikai eszközökkel szállítsanak tárgyakat a felső légkörbe, és még azon is túl, az űrbe.

Az egyik ágyú Barbados szigetén még mindig az eget kémleli, fotó: Lespaulsupreme

Pont ötven éve történt. 1966-ot írtak a naptárak, Berlint ekkor már öt éve fal osztotta ketté, és ez a fal lett a jelképe az egész világ megosztottságának is.

A szovjetek viszonylag új fejlesztésű Jakovlev Jak-28P elfogó vadászrepülőgépe (перехватчик Яковлев Як-28П) április 6-án 15.18-kor szállt fel a keletnémet Finow-ból, hogy egy nyugat-berlini demonstratív átrepülés után tovább folytassa útját a szintén az NDK-ban található kötheni támaszpontra. A személyzet két tagja rutinrepülésnek nézett elébe, de ez az út máshogy sikerült, mint ahogy azt eltervezték.

Szergej Roldugin offshore karrierje nyugati elemzők számára egy rejtély, nekünk a keleti nagytestvért jobban (de legalábbis máshogy) ismerő magyaroknak pedig egy ismerős történet.

A német Süddeusche Zeitung (ezt a bejegyzést is jórészt innen fordítom) újság szerezte meg a Mossack Fonseca (Mossfon) nevű panamai ügyvédi iroda belső iratanyagából származó offshore cégek dokumentumait mintegy 2,6 terabyte terjedelemben, melyeket az International Consortium of Investigative Journalists nevű tényfeltáró újságíró szervezet koordinálásával dolgozott fel 76 ország több mint 370 újságírója.

Magyarország képviseletében a Direkt36 vesz részt a hatalmas adatmennyiség feldolgozásában, mely egy darabig érzésem szerint elegendő botrányforrást szolgáltat majd a nyugati sajtónak. (Magyarországon – ezt borítékolni merem – még konkrét érintettség esetén sem fog történni semmi, ebben az ügyben sem. Ne legyen igazam.)

Az eddig felbukkant egyik legkomolyabb iratanyag Vlagyimir Putyin orosz elnök érdekeltségi köreinek az offshore birodalmát tárja fel. Az orosz elnök persze tagad, mivel a lelepleződött magyar offshore lovaggal szemben neki volt annyi sütnivalója, hogy a pénzeket nem saját nevén mozgatta és mosta.

Locky egy trójai program, egészen pontosan egy ransomware, ami brutális tempóban terjed immár Európában is, csak Németországban nagyjából 5000 új fertőzést regisztrálnak jelenleg az erre szakosodott cégek óránként.

A ransomware olyan malware, azaz rosszindulatú számítógépes program, amely valamilyen fenyegetéssel próbál pénzt kicsikarni a felhasználóból. Ez rendszerint azt jelenti, hogy használhatatlanná teszi a számítógépet vagy elérhetetlenné a rajta lévő adatokat, és csak pénzért vásárolható meg az a kód, aminek a hatására visszaállítja az eredeti állapotot.

Forrás: Wikipedia

Egy modern vonatnak, pláne egy vadonatúj szuperexpressznek „illik” jól tűrnie a környezet viszontagságait, a perzselő meleget és a csontmetsző hideget is. A kihívásnak nem mindig felel meg a technika, az előző generációs ICE-k Németországban hagytak és hagynak is némi kívánnivalót maguk után ezen a téren.

vonat a hűtőben, fotó: Siemens

Az egész jelenség nagyon látványos; a hullámverés, ami kéken világító fodrokat vet; a strandon a lépteink kéken fluoreszkálnak; a vízbe csobbanó tenyerünk, ami kék csillogással szikrázik.

Lenyűgöző természeti jelenlég, a magyarba talán leginkább passzoló tenger-ragyogás szóösszetétellel fordítható sea sparkle, kár, hogy a tengerek szennyezettségével szorosan összefügg a felbukkanása.

kép forrása: tophdimg.com

A rablócsapat szinte összes tagja nyugdíjas korú, konkrétan a négy fő bűnelkövetőből és három segítőből összeállt csapat összéletkora 486 év. Ráadásul a célpontválasztásnál sem aprózták el a dolgot, a brit történelem legnagyobb értékű bankrablását hajtották végre.

fotó: Reuters

Ma van Roynak, a katona-replikánsnak a születésnapja, illetve a gyártási időpontja a Szárnyas fejvadász című filmből.

Van az a városi legenda, hogy a németek humortalan emberek, és a világ legrövidebb könyveinek az egyik kötete a „német humor ezer éve”. Nos, lehet, hogy a „vicces”, és a „humoros” meghatározásában kissé eltér a véleményünk az övéktől, de azért az övék is üthet néha.

Ez egy rövid bejegyzés, és nem azért, mert a téma érdektelen lenne; egyszerűen nem vág a blog profiljába. A passport.blog-gal az egyik célom pont az, hogy arra az egy-két percre, amíg – Ön is talán – olvassa a bejegyzést, kicsit sikerül elterelnem a figyelmet a napi gondokról, problémákról, és egy érdekességet felvillantani valahonnan, a határon – határokon kívülről.

Emellett viszont, és főleg karácsonykor nem szabad elfelejteni, hogy sokan vannak, akik – ha nem is feltétlenül rászorulnak – de hálásak egy kis segítségért, figyelmességért. Sokkal fontosabb módja a segítségnek, ha az nem alkalmi, hanem sok embernek valóban kiutat mutat a kilátástalan helyzetéből és példát formál még többeknek a környezetükben.

 Is mir egal, egal

A berlini közlekedési vállalatnál, a BVG-nél az idén brutálisan megemelkedett a potyautasok száma, a tavalyi 18.174-hoz képest az idén – és még hol van az év vége – 33.723 buktak eddig meg az ellenőrzéseken. Ráadásul a lebukottak gyakran – mivel a büntetést sem nagyon hajlandók fizetni – a börtönökben kötnek ki, ahol leülhetik a bliccelésük árát.